Ugrás a tartalomhoz

Arthur Flemming

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arthur Flemming
Született1905. június 12.[1][2][3]
Kingston
Elhunyt1996. szeptember 7. (91 évesen)[1][2][3]
Alexandria
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozása
  • politikus
  • academic administrator
Tisztsége
  • United States Secretary of Health, Education, and Welfare (1958. augusztus 1. – 1961. január 19.)
  • Az Oregoni Egyetem rektora (1961–1968)
IskoláiOhiói Wesleyánus Egyetem
KitüntetéseiElnöki Szabadság-érdemrend (1994, Bill Clinton)[4]
SírhelyeMontrepose Cemetery
Az USA polgárjogi bizottságának elnöke
Hivatali idő
1974 – 1981
ElnökGerald Ford
Jimmy Carter
ElődTheodore Hesburgh
UtódClarence M. Pendleton Jr.
A Macalaster Főiskola 11. rektora
Hivatali idő
1968 – 1971
ElődHarvey Mitchell Rice
UtódJames A. Robinson
Az Oregoni Egyetem 10. rektora
Hivatali idő
1961 – 1968
ElődO. Meredith Wilson
UtódRobert D. Clark
Az USA 3. egészségügyi, oktatási és jóléti minisztere
Hivatali idő
1958. augusztus 1. – 1961. január 19.
ElnökDwight D. Eisenhower
ElődMarion B. Folsom
UtódAbraham Ribicoff
A Védelmi Mozgósítási Hivatal igazgatója
Hivatali idő
1953. január 20. – 1957. március 14.
ElnökDwight D. Eisenhower
ElődHenry H. Fowler
UtódGordon Gray
Az Ohiói Wesleyánus Egyetem 9. rektora
Hivatali idő
1957 – 1958
ElődHerbert John Burgstahler
UtódDavid Lockmiller
Az Ohiói Wesleyánus Egyetem 9. rektora
Hivatali idő
1948 – 1953
A Wikimédia Commons tartalmaz Arthur Flemming témájú médiaállományokat.

Arthur Sherwood Flemming (Kingston, New York, 1905. június 12. – Alexandria, Virginia, 1996. szeptember 7.) amerikai politikus, miniszter, intézményvezető, a társadalombiztosítás fontos alakja; a Nemzeti Egyházi Tanács elnöke és az USA polgárjogi bizottságának igazgatója.

Édesapja Harry Hardwick Flemming bíró. 1927-ben az Ohiói Wesleyánus Egyetemen diplomázott, 1934. december 14-én pedig feleségül vette Bernice Virginia Molert, akivel öt gyermekük született.[5]

1939-ben Franklin D. Roosevelt kinevezte a polgárjogi bizottság tagjának, Adolphus Andrews altengernagy alatt a parti őrség személyi igényeit mérte fel.[6] A Hoover-bizottság tagjaként a szövetségi kormány 1940-es és 1950-es évekbeli működését vizsgálta, 1971-ben pedig a Fehér Ház idősödésügyi konferenciáját vezette.

A társadalombiztosítás javításáért indult bizottság társalapítója, valamint 1957-ben és 1994-ben is megkapta az Elnöki Szabadság-érdemrendet.[7]

1958 ás 1961 között az USA egészségügyi, oktatási és jóléti minisztere volt. 1959 november 19-én bejelentette, hogy egyes áfonyaszállítmányokban amitrolt (gyomirtót) találtak; ugyan az értékesítést nem tiltották meg, de figyelmeztetett az eredet ellenőrzésének fontosságára.[8] Mindezt 17 nappal a hálaadás előtt jelentette be, de szerinte „nincs joga visszatartani az információt”.[9]

Az áfonyaforgalom visszaesését követően 1960 januárjában az élelmiszerügyi hivatal kijelentette, hogy a szállítmányok 99%-a nem szennyezett. Az Ocean Spray forgalmazó kérésére a termesztők felhagytak az amitrol használatával, és a cég hosszabb távon népszerűvé tette az áfonyalevet.[10]

1961. január 19-én, Eisenhower megbízatásának lejártakor lemondott, majd a polgárjogi bizottság elnöke lett.

Franklin D. Roosevelttől követelte az Amerikai Egyetem közszolgálati képzésének finanszírozását,[11] melynek első igazgatója volt.[5] Ő volt az Ohiói Wesleyan Egyetem első nem felszentelt rektora. Kormánytagként az 1949-es rektori beiktatása nagy figyelmet váltott ki.

1961 és 1968 között az Oregoni Egyetem rektora volt. Regnálása alatt a hallgatói létszám 8-ról 14 ezerre emelkedett, továbbá biztosította, hogy a kommunisták beszédet tarthassanak az egyetemen és forrásokat szerzett az Autzen Stadion felépítésére.

1968 és 1971 között a Macalaster Főiskola vezetője volt, ahol hallgatói segélyprogramot indított,[12] valamint szoros kapcsolatot ápolt a fekete bőrű hallgatókkal, még egy diszkrimináció-ellenes felvonulásukon is részt vett.[13]

1996. szeptember 7-én, 91 éves korában hunyt el veseelégtelenségben egy virginiai idősotthonban. Nyughelye a szülővárosában, Kingstonban található Montrepose temetőben van.

  1. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  2. 1 2 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. 1 2 "Munzinger Personen" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. ↑ "www.congress.gov/crs-product/R47639".
  5. 1 2 "Arthur S. Flemming Oral History Interview" (angol nyelven). Truman Library. Hozzáférés: 2024. március 24.
  6. ↑ John A. Stevenson: Behind the Fleet. (angolul) Bureau of Naval Personnell Information Bulletin, (1944. június) 14–15. o. Hozzáférés: 2024. március 24.
  7. ↑ Regisztráció után limitált számú cikk érhető el ingyenesen Martin Weil (1996. szeptember 9.). "Arthur Flemming Dies" (angol nyelven). The Washington Post. Hozzáférés: 2024. március 24.
  8. ↑ "The Cranberry Boggle" (angol nyelven). Time. 1959. november 23. 2008. november 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. március 24.
  9. ↑ Northwest Cranberries Found Contaminated. (angolul) Lincoln Evening Journal, (1959. november 9.) 1. o.
  10. ↑ Mazur Allan: True Warnings and False Alarms: Evaluating Fears About the Health Risks of Technology, 1948–1971. Resources for the Future, (2004) 112–113. o.
  11. ↑ Sally Acharya (2008. december 15.). "1934–2009: School of Public Affairs Born in Era of Challenges" (angol nyelven). American University. 2009. június 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. március 24.
  12. ↑ "Adviosry Council Motion: A Program to Expand Educational Opportunities" (PDF) (angol nyelven). Macalaster Főiskola. 1968. december 5. Hozzáférés: 2024. március 24.
  13. ↑ Bernice Flemming: Arhtur Flemming, Crusader at Large: A Memoir. (angolul) 288–289. o.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Arthur Flemming című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]