Distant Relatives

Nas és Damian Marley Distant Relatives
stúdióalbum
Megjelent	2010. május 18.
Felvételek	2008–2010 Los Angeles, Kalifornia Miami, Florida
Stílus	hiphop reggae
Nyelv	angol
Hossz	61:48
Kiadó	Universal Republic Def Jam
Producer	Nasir Jones (exec.) Damian Marley (exec.) Stephen Marley
Welcome to Jamrock Distant Relatives
Nas-kronológia
Untitled (2008) Distant Relatives (2010) Life Is Good (2012)
Damian Marley-kronológia
Welcome to Jamrock (2005) Distant Relatives (2010) SuperHeavy (2011)
Kislemezek az albumról
As We Enter Megjelent: 2010. február 23. Strong Will Continue Megjelent: 2010. április 13. My Generation Megjelent: 2010. augusztus 30.
Sablon Wikidata Segítség

A Distant Relatives Nas amerikai rapper és Damian Marley jamaicai reggae-énekes albuma, amely 2010. május 18-án jelent meg a Universal Republic és a Def Jam Recordings kiadókon keresztül. Az album Nas tizedik, míg Marley negyedik stúdióalbuma.

A Distant Relativest 2008 és 2010 között vette fel a két előadó, a lemez producerei főként Damien és Stephen Marley voltak, akik mindketten a legismertebb jamaicai zenész, Bob Marley fiai. Az albumon a hiphop és a reggae elemeit használták fel, dalszövegében főként származásukról, szegénységről és Afrika állapotáról írtak. Közreműködött a Distant Relativeson K’naan, Stephen Marley, Dennis Brown, Junior Reid, Joss Stone és Lil Wayne.

Az album ötödik helyen debütált a Billboard 200-on, 57 ezer példány kelt el belőle az első héten. Kiadását követően méltatták a zenekritikusok a lemezt.

Az albumról először a 2009-es Grammy-gálán beszélt Nas az MTV-nek: „Jelenleg, nektek mondom el először, egy albumon dolgozok Damian Marleyval. Iskolákat próbálunk építeni ezzel Afrikában és megpróbálunk fejlődést inspirálni. Ezzel az albummal szeretet próbálunk mutatni [Afrikának]. Szóval a felvétel... leginkább arról, ahol felnőttünk és Afrikáról szól.”^[1] Az album címét Nas és Marley családi kapcsolata inspirálta, megosztott afrikai származásuk és megosztott származásuk a teljes emberiséggel. Ezek adták az ötletet minden dalhoz.^[2][3] Eredetileg a páros korábbi lemezeiről lehagyott dalokat tervezték egy középlemezen kiadni, amelynek szintén Afrika lett volna a témája, de miután elkezdtek együtt dolgozni, úgy döntöttek, hogy felvesznek egy teljes albumot.^[4]

Nas és Marley 2008-ban kezdte el felvenni az albumot, főként Los Angelesben (Kalifornia) és Miamiban (Florida). Marley és testvére, Stephen voltak felelősek a produceri munkáért.^[5] Az albumon több közreműködő előadó is szerepelt, mint K’naan, Stephen Marley, Dennis Brown, Junior Reid, Joss Stone és Lil Wayne.^[4][6] Marley a folyamatról azt mondta a Rolling Stone-nak, hogy „Megpróbálunk kialakítani egy olyan hangzást, amely mindkettőnk stílusának megfelel, de nem egyezik meg egyikkel se... Nagyon sok jótékonysági album érzelgősnek tűnik. Azt akarjuk, hogy valami olyan legyen, amit az autódban is lejátszanál.”^[5]

A Distant Relatives felhasznál mind reggae, mint hiphop-elemeket,^[7] amelyeket Marley és Nas afrikai zene hangmintázásával egészített ki.^[4] Az album szövegét tekintve főként az Afrikával kapcsolatos problémákról beszél, beleértve a két előadó származását, szegénységet^[4][8] és további társadalmi problémákat az Egyesült Államokban és Afrikában.^[7][9] A Count Your Blessings című dal például Afrika jelenlegi helyzetéről beszél.^[5]

Kritikák

Szerző Értékelés Metacritic 73/100 AllMusic The A.V. Club B The Daily Telegraph The Guardian Mojo MSN Music (Consumer Guide) A− Pitchfork 6,1/10 Rolling Stone Slant Magazine Spin 6/10

A Distant Relativest általánosan méltatták a zenekritikusok. A Metacritic weboldalon, amely 100 pontból ad egy értékelést minden albumnak szakértők kritikái alapján, az album 73 pontot kapott.^[10] David Jeffries (AllMusic) méltatta az album Afrikával kapcsolatos témáját, azt mondva, hogy „egy céltudatos szörnyeteg és egy koncepciós telitalálat, amely teljesen alátámasztja címét.”^[11] Ryan Flatley (Sputnikmusic) azt írta, hogy „Nas és Damian Marley egy rettentő páros, az egész albumon úgy tűnik, hogy ugyanazon a szinten vannak, mind gondolatokat, mind jelenlétet tekintve.”^[12] Dave Simpson (The Guardian) úgy írta le a zenéjét, mint „meggondolt, őszinte, fontos témákról próbál beszélni, az afrikai szegénységtől kezdve a gyémántkereskedelemig, anélkül, hogy prédikálónak vagy csöpögősnek tűnne.”^[13] Gervase de Wilde (The Daily Telegraph) „kiszámíthatóan zseniális”-nak nevezte a lemezt.^[14]

Ugyan a két műfaj zenei összemosását egy kicsit túl soknak érezte, David Amidon (PopMatters) úgy érezte, hogy a „Nas és Junior Gong hangjai közötti alkímia egyértelmű és egy erős egységérzést okoz.”^[15] A Mojo szerint az album „remek hasonlatot talál a két stílus között.”^[16] M.T. Richards (Slant Magazine) a lemezt „fényes, kultúrával teli” munkának nevezte és méltatta annak emberiség és alázatosság témájú dalait, azt írva, hogy „szenvedéllyel és dicsőséggel ragyog, mind tartalmilag, mind zeneileg, amelyek földi melegséget sugároznak.”^[17] Robert Christgau (MSN Music) úgy vélte, hogy „az eredmény egy rendkívülien dallamos reggae-album, amelyet intenzívebbé tesz a [...] rappelés, Az eredmény egy rendkívülien politikai hiphopalbum, amely akkor a legmeggyőzőbb, mikor nem próbálja meg megduplázni az afrocentrikus homályosítást a rasztafári gondolkozással.”

Nem teljesen pozitív kritikájában J. Gabriel Boylan (Spin) úgy érezte, hogy a „kinyilatkoztató üzenetét elnyomja a sok kitérés.”^[18] Sean Fennessey (The Village Voice) szerint az album „kezdetleges” és egy „jóízű affér, amely tele van érdektelen felfedezésekkel és proklamációkkal.” Jeff Weiss (Los Angeles Times) megjegyezte, hogy a Distant Relatives „a sivár és a dinamikus között ingadozik” és kritizálta „oktató jellegét”: „reduktív filozófiái és bénító komolysága által lehúzva az album gyakran túlságosan nehézkesnek tűnik.”^[19] Tom Breihan (Pitchfork) azt mondta a szövegről és a közhelyekről, hogy „Nas és Marley belezuhannak egy ilyen furcsa lyukba, ahol fényes zenei alapok fölött túlérett közhelyeket próbálnak átadni és hagyják, hogy önfontosságuk elnyelje személyiségüket.”^[20] Nathan Rabin (The A.V. Club) egy „afrocentrikus manifesztum”-nak nevezte, amelyet „néha lehúz a nemes céljának súlya.”^[21]

Az összes dal producere Damian Marley, kivéve 4., 9. és 11., amelyeknek producere Stephen Marley.

Feldolgozott dalok:^[22]

• As We Enter: Yegelle Tezeta, eredetileg: Mulatu Astatke.
• Tribes at War: Tribal War, eredetileg: Earl Lowe.
• Friends: Undenge Uami, eredetileg: David Zé.
• Land Of Promise: Promised Land, eredetileg: Dennis Brown.
• Nah Mean: Kurikute, eredetileg: Sara Chaves.
• Patience: Sabali, eredetileg: Amadou & Mariam.
• My Generation: Generation, eredetileg: Ziggy Marley.

Az AllMusic adatai alapján.^[23]