Gelse
| Gelse | |||
 | |||
| Katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Zala | ||
| Járás | Nagykanizsai | ||
| Jogállás | község | ||
| Irányítószám | 8774 | ||
| Körzethívószám | 93 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 951 fő (2026. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 47,91 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 22,46 km² | ||
| Földrajzi kistáj | Zalaapáti-hát[2] | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 36′ 10″, k. h. 16° 59′ 20″46.602689°N 16.988989°EKoordináták: é. sz. 46° 36′ 10″, k. h. 16° 59′ 20″46.602689°N 16.988989°E | |||
 Gelse
Pozíció Zala megye térképén
| |||
| Gelse weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gelse témájú médiaállományokat. | |||
Gelse (horvátul: Gelša[3]) község Zala megyében, a Nagykanizsai járásban, a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nagykanizsától 17 kilométerre északra fekszik a Principális-csatorna völgyében, a Nagykanizsa-Pacsa közti 7527-es út mentén; utóbbiból itt ágazik ki, központjának északi szélén a 7529-es út, Pölöskefő és Zalaszentbalázs irányába. Területén áthalad a Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonal is.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ókor
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1. század
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az 1. században Gelse mai közigazgatási területe a Római Birodalom határain belül feküdt, a frissen megszervezett Pannonia provincia részeként. A Kr. u. 6–9. között zajló, a helyi kelta-illír törzsek rómaiak elleni szabadságharca (a nagy pannon felkelés vagy Bellum Pannonicum) a Principális-csatorna mocsaras völgyét és a környező dél-zalai dombvidéket is hadműveleti területté változtatta, ahol a római csapatok a lázadók megtörésére a „felégetett föld” taktikáját alkalmazták[4].
A háború Kr. u. 9-es lezárulása után a vidéket szigorú katonai igazgatás alá vonták. Gelse térsége kezdetben a Dráva-parti Poetovio (Ptuj) katonai parancsnokságának ellenőrzése alá tartozott, és a falu határában élő bennszülött kelta lakosságot a Civitas Serapillorum törzsi közigazgatási kerületébe sorolták be[5]. A völgy mocsárvilága miatt a környező dombhátak és a természetes gázlók kiemelt stratégiai ellenőrző pontként működtek a birodalmi adóztatás és a menetrendszerű római lovas járőrök számára.
2. század
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A 2. század folyamán az ókori Gelse területe végleg polgárosodott, és a térség a Pax Romana békés időszakának gazdasági virágzását élte át. Miután az elavult kelta törzsi igazgatási kerületeket felszámolták, a falu területe Hadrianus császár közigazgatási reformját követően (124 körül) a polgári rangra emelt Municipium Aelium Salla (Zalalövő) városi hatáskörébe (territorium) került. A korábban katonai célokat szolgáló mocsári gázlók és utak ebben az évszázadban fontos regionális kereskedelmi folyosókká alakultak a Borostyánkő út irányába[6].
A század utolsó harmadában a békés jólétet a markomann háborúk (166–180) törték meg. Marcus Aurelius császár uralkodása alatt a Duna vonalát áttörő germán törzsek mélyen benyomultak a tartomány hátországába, elpusztítva Sallát és a környező védtelen vidéki villagazdaságokat. A háborút követő újjáépítés során a dél-zalai mezőgazdasági telepek védelmére a lakosok már masszívabb, kőből és téglából emelt falakat, védműveket kezdtek építeni[7].
Középkor
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az Árpád-kor óta lakott település, első okleveles említése 1280 körüli: Guelse-néven. Más forrás szerint: a falu első írásos említése az 1226-os dátumhoz kapcsolható, már akkor a Gelse alak volt használatos.[8]
Később megjelent a Kyus Gelse (1270), a Gelsa (1320) és 1786-ban a Gölse elnevezés is. A név eredete bizonytalan: talán a szláv gol=csupasz, meztelen szóból származó Galesa, Golisa személynevekkel függ össze, de lehet, hogy a Gellért vagy Gellén név becéző képzős változatából jött létre. Bár a hagyományos nyelvészeti kutatások a falu nevét szláv vagy magyar személynevekből (Galesa, Gellért) vezetik le, a település délszláv/horvát elnevezése (Gelša) és a falu földrajzi környezete egy másik, természetközeli eredetet valószínűsít. A Principális-csatorna szabályozása előtti mocsaras völgy természetes növénytakaróját az égeres láperdők alkották[9]. A szláv jelša (éger/égerfa) szó a kora középkori szláv-magyar nyelvi érintkezés során, a kezdőhang megkeményedésével (J–G váltással) alakulhatott ki, amelyre számos dél-dunántúli és szlovén helynév mutat analógiát[10].
A település a 13. században a zalai vár földje volt, az erőd szolgái éltek itt. Az Anjou-korban felvették a papi tizedjegyzékbe, valószínűleg nagyobb egyházas hely lehetett. 1329-ben – még laktak itt várszolgák – a pécsi káptalan beiktatta Vörös Bánd mestert Gelse, zalai várföld, továbbá Lak és Berzence birtokába, amelyek megszakadás folytán szálltak a királyra. 1334-ben Tamás nevű papját említik a források. 1388-ban Mária királynő – majd Luxemburgi Zsigmond – a Kanizsai családnak adományozta.
A lakosai jobbágyként földműveléssel (elsősorban rozstermesztéssel) és állattenyésztéssel foglalkoztak, de szőlőműveléssel is. A török korból sok tárgyi emlék került elő, de ugyanerre az időre utal a Török csapás-dűlő elnevezés is. Egyes feltételezések szerint Gelsének vára is volt, amelynek parancsnoka - a szájhagyomány alapján - egy Ördögh nevű kapitány lehetett. Hét gyermeke volt, s innen származik az a mondás, hogy "heten vannak, mint a gelsei ördögök[11]". A török időkben a település elnéptelenedett, a legnagyobb csata 1587 augusztusában zajlott le Gelse és Kacorlak határában. A helységtől északra található a Kapitány-temető, a monda szerint a török elleni harcokban itt esett el egy magyar kapitány.
Gelse a 18. században népesedett be újból. Ezen időszak legszebb emléke az 1786-ban épített új, Sarlós Boldogasszonyról elnevezett, késő barokk templom, amely Gelse legrégibb műemléki védettségű épülete. A templomkertben áll az első és a második világháború áldozatainak emelt emlékmű is.
A község a 19. század végén, a 20. század elején jelentős mértékben fejlődött. Lélekszáma elérte az 1700 főt és a községben jelentős ipari tevékenység folyt. Ehhez hozzájárult a vasútállomás megépítése,[12] mely kedvezően befolyásolta Gelse életét. A 20. század viharai nem múltak el nyomtalanul. Jelentős volt a kivándorlás, a két világháború sok véráldozatot követelt.
A 19. században az egyik jómódú helyi földbirtokos nemes Csertán Sándor (1809–1864) táblabíró, ügyvéd, Zala vármegyei kormánybiztos az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt, országgyűlési képviselő. Sógora nemes Glavina Lajos (1806–1885) Zala vármegye főispánja, ügyvéd, országgyűlési képviselő, gelsei földbirtokos, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" elnöke, a zalai Deák-párt elnöke; neje nemes Csertán Zsuzsanna (1807–1887).[13] Csertán Sándor és Glavina Lajos unokaöccse Séllyey Elek zalai alispánné Csertán Rozália fia Séllyey László (1817–1886), a muraközi járás főszolgabírája, gelsei és lórántházai földbirtokos.[14] Séllyey László lánya a hajadon Séllyey Terézia (1863–1937), földbirtokosnő, a lórántházai és gelsei Sellyey alapítványi gazdaságok létesítője.[15]
A 20. század elején Gelsén lakott Sebestyén Géza (1874–1931), zalai törvényhatósági tag, földbirtokos, akinek Nuszer Irmától született fia dr. Sebestyén József (1911–1973), a keszthelyi járás szolgabírója,[16] gelsei földbirtokos; Sebestyén József neje felsőpataki Bosnyák Mária (1921–1975). Sebestyén Géza és Nuszer Irma további gyermekei: Will Károly erdőmérnökné Sebestyén Mária, akinek a fia Hubert Géza Wells (1934–2022) hollywoodi magyar állatidomár, Sebestyén Klára, dr. nagy-óhaji Vizy András (1912–1979), szociális tanácsadó neje, valamint Sebestyén Pál (1918–1942), okleveles gazda, tüzér hadapród.
1925-ben az elemi népiskola négy tanítóval, négy tanteremben működött. Ebben az évben 28 iparost jegyeztek fel, emellett 80 lóerős gőzmalma, szódavízgyártó üzeme, három vegyes-, valamint két fa- és építőanyag kereskedése és egy borkereskedője volt. 1935-ben 486 gazdaságot számoltak össze. A községben volt posta, hitelszövetkezet, létezett Levente Egyesület, Polgári Lövész Egylet, Önkéntes Tűzoltó Egyesület és Iparoskör is. Helyben volt a körorvos és a körállatorvos székhelye is.
Sokan foglalkoztak földműveléssel, de mivel a lakosság átlagban öt holdon gazdálkodott, többen igyekeztek a vasúton, a postán, vagy Nagykanizsa gyáraiban, üzemeiben munkához jutni. A zsidóüldözések hatására a II. világháború után szinte teljesen eltűnt az iparos és kereskedő réteg.[17]
Közélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Polgármesterei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1990–1994: Rácz József (MDF-Szabad...)[18][19]
- 1994–1998: Rácz József (SZDSZ)[20]
- 1998–2002: Rácz József (SZDSZ)[21]
- 2002–2006: Rácz József (SZDSZ)[22]
- 2006–2010: Rácz József (SZDSZ)[23]
- 2010–2014: Szegedi Ferenc (független)[24]
- 2014–2019: Szegedi Ferenc (független)[25]
- 2019–2024: Rácz József (független)[26]
- 2024–2026: Szegedi Ferenc (független)[27]
- 2027– :
A településen 2027. január 17-én időközi polgármester-választást kell majd tartani, a 2024-ben megválasztott faluvezető 2026 őszén bekövetkezett halála miatt.
Népesség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település népességének változása:
| Lakosok száma | 1118 | 1110 | 1098 | 1057 | 980 | 991 | 975 | 970 | 951 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 | 2026 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 97,7%, cigány 0,72%, német 1,13%. A lakosok 70,7%-a római katolikusnak, 1,43% reformátusnak, 0,54% evangélikusnak, 4,3% felekezeten kívülinek vallotta magát (22,56% nem nyilatkozott).[28]
2022-ben a lakosság 83,9%-a vallotta magát magyarnak, 1,1% németnek, 0,3% cigánynak, 0,2% horvátnak, 0,2% lengyelnek, 0,1-0,1% görögnek, bolgárnak és ukránnak, 3,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (15,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 48,2% volt római katolikus, 1,1% református, 0,7% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 1,2% egyéb keresztény, 1,7% egyéb katolikus, 4,5% felekezeten kívüli (42,2% nem válaszolt).[29]
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Római katolikus templom
- 1774-86 között késő barokk stílusban emelték. A szentély kupolás mennyezetén lévő freskója, mely ifjabb Dorfmeister István 1806-os alkotása, Mária koronázását ábrázolja; a keresztelő kútnál Keresztelő Szent János freskója látható. A templom oltárképe védett. A templom sarkában első világháborús emlékmű, kertjében a második világháborúban elesett hősök tiszteletére szentelt emlékmű látható.
Híres szülöttei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1817-ben Gelsén született Séllyey László, a muraközi járás főszolgabírája, földbirtokos.
- 1833-ban Gelsén született bocsári Svastits Benő Zala vármegye főispánja, földbirtokos, zalavölgyi vasút alelnöke, 1848-as honvédhadnagy, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület"nek a tagja.
- 1875-ben Gelsén született Landler Jenő a munkásmozgalom egyik kiemelkedő alakja.[31]
- 1877-ben Gelsén született Landler Ernő (halála – Moszkva, butovói kivégzőhely, 1938. június 3.) ügyvéd, pártmunkás, Landler Jenő öccse.
- 1911–ben Gelsén született dr. Sebestyén József, a keszthelyi járás szolgabírója, gelsei földbirtokos, a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet munkatársa.
- 1950-ben Gelsén született Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2026. október 7. Hozzáférés: 2026. október 7.
- ↑ Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
- ↑ "Folia onomastica croatica 14/2005". Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. 2020. április 17. dátummal az eredeti (pdf) címről archiválva. Hozzáférés: 2012. augusztus 2.
- ↑ Borhy, László (2007). Római történelem (Pannonia története) (magyar nyelven). Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
- ↑ Mócsy, András (1975). Pannonia a késői császárkorban (magyar nyelven). Budapest: Akadémiai Kiadó.
- ↑ Fitz, Jenő (1980). A közigazgatás története Pannoniában (magyar nyelven). Budapest: Akadémiai Kiadó.
- ↑ Bóna, István (1993). A markomann háborúk és Pannonia pusztulása (magyar nyelven). Budapest: Zrínyi Kiadó.
- ↑ "Archivált másolat". 2009. február 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. április 14.
- ↑ Kevey, Balázs (2016). "A dél-zalai Principális-csatorna égerligetei (Paradiasphanto-Alnetum glutinosae)". Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 14. kötet (magyar nyelven).
- ↑ Melich, János (1925). "Szláv jövevényszavaink és a földrajzi nevek". Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (magyar nyelven).
- ↑ "Archivált másolat". 2008. április 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. április 14.
- ↑ http://www.vasutallomasok.hu/allomas.php?az=gels
- ↑ "Béres Katalin: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei Zala megyében".
- ↑ "familysearch.org római katolikus anyakönyvek - Gelse - halottak - Séllyey László".
- ↑ "Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Séllyey Teréz".
- ↑ "Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Sebestyén József".
- ↑ "Archivált másolat". 2008. február 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. április 14.
- ↑ "Gelse települési választás eredményei" (txt) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 1990. Hozzáférés: 2020. február 21.
- ↑ A hivatkozott forrásból legalább egy jelölő szervezet teljes neve nem állapítható meg.
- ↑ "Gelse települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 1994. december 11. Hozzáférés: 2019. december 8.
- ↑ "Gelse települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 1998. október 18. Hozzáférés: 2020. április 30.
- ↑ "Gelse települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2002. október 20. Hozzáférés: 2020. április 30.
- ↑ "Gelse települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2006. október 1. Hozzáférés: 2020. április 30.
- ↑ "Gelse települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2010. október 3. Hozzáférés: 2026. november 7.
- ↑ "Gelse települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2014. október 12. Hozzáférés: 2026. november 7.
- ↑ "Gelse települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2019. október 14. Hozzáférés: 2024. július 30.
- ↑ "Gelse települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2024. június 9. Hozzáférés: 2026. november 7.
- ↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
- ↑ Gelse Helységnévtár
- ↑ "Termálfürdő.net". 2020. június 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. április 14.
- ↑ "Principalis.celodin.hu". 2008. február 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. április 14.
.svg)
