Huntit
Ellenőrzött
A huntit a dolomitcsoportba tartozó ásvány. (:Huntit. CaMg3(CO3)4.) Magyarországon négy barlangban fordul elő.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A huntitot 1943-ban George T. Faust fedezte fel, amikor a dolomit eloszlását vizsgálta az Egyesült Államok Nevada állambeli White Pine megyében.
A vizsgált anyag a fizikai tulajdonságok alapján magnezitnek tűnt, azonban a lángvizsgálat kalcium jelenlétét is jelezte. További elemzésekkel Faustnak végül sikerült bebizonyítania, hogy új ásványról van szó, és 1953-ban publikálta eredményeit az „American Mineralogist” ásványtani folyóiratban. Az ásványt egykori tanára, a Michigani Egyetem volt ásványtani professzora, Walter Frederick Hunt (1882–1975) tiszteletére nevezte el.[1][2]
Jellemzői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Sűrűsége: 2,7 g/cm³.
- Keménysége: 1,0-2,0 nagyon lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
- Színe: fehér, enyhén sárga.
- Fénye: földszerű, fakó.
- Pora: fehér.
- Gyakori összetétele:
- Kalcium (Ca) =11,4%
- Magnézium (Mg) =20,6%
- Szén (C) =13,6%
- Oxigén (O) =54,4%
Előfordulási helyei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "George T. Faust: Huntite, Mg3Ca(CO3)4, a new mineral" (PDF). rruff.info. 1953. Hozzáférés: 2009. október 11.
- ↑ "Table of Contents Volume 38 - 1953". minsocam.org. 1953. Hozzáférés: 2009. október 11.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 48. old.