James Hadley Chase
| James Hadley Chase | |
 | |
| James Hadley Chase emléktáblája Ealingben | |
| Született | René Lodge Brabazon Raymond 1906. december 24. London, Anglia |
| Elhunyt | 1985. február 6. (78 évesen) Corseaux-sur-Vevey, Svájc |
| Álneve | Ambrose Grant |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | angol  |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Vevey |
 A Wikimédia Commons tartalmaz James Hadley Chase témájú médiaállományokat. | |
James Hadley Chase (London, 1906. december 24. – Corseaux, 1985. február 6.)[1] angol író. Bár születési neve René Lodge Brabazon Raymond volt, számos álnéven ismerték, többek között James Hadley Chase, James L. Docherty, Raymond Marshall, R. Raymond, és Ambrose Grant néven. Minden idők egyik legismertebb thrillerírója volt. Chase 90 címet tartalmazó kánonja Európa thrilleríróinak királyaként szerzett neki hírnevet.[2] Emellett a nemzetközileg legkelendőbb szerzők közé tartozott, és a mai napig 50 könyvéből készült film.[3]
Személyes háttér
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1906. december 24-én született Londonban, Angliában, Francis Raymond ezredes fiaként, aki az indiai gyarmati hadsereg állatorvosa volt. Apja tudományos pályát szánt fiának, ezért a kenti Rochesterben található King's Schoolban tanult.
Chase 18 éves korában elhagyta otthonát. 1932-ben feleségül vette Sylvia Rayt, és született egy fiuk. 1956-ban Franciaországba költöztek. 1969-ben Svájcba költöztek, és visszavonultan éltek a Genfi-tó partján Vevey mellett fekvő Corseaux-sur-Vevey-ben. Chase ott halt meg 1985. február 6-án.
Szakmai háttér
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Katonai szolgálat
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A második világháború alatt a Királyi Légierőben szolgált, ahol őrnagyi rangot ért el. David Langdonnal[4] közösen szerkesztette az RAF Journalt, amelynek több novellája a háború után megjelent a Slipstream: A Royal Air Force Anthology című könyvben.[5]
Írói háttér
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Miután Chase 18 évesen elhagyta otthonát, értékesítési területen dolgozott, elsősorban könyvekre és szépirodalomra összpontosítva. Gyermekenciklopédiákat árult, valamint egy könyvesboltban dolgozott. Emellett egy könyvnagykereskedő vezetői pozícióját is betöltve írói pályára lépett, amelynek során több mint 90 krimikönyvet jelentetett meg. Érdeklődési körébe tartozott a professzionális szintű fényképezés, az olvasás, valamint a klasszikus zene és opera hallgatása. A regények közötti kikapcsolódásként rendkívül bonyolult és kifinomult Meccano modelleket állított össze.[6]
A szesztilalom és az azt követő nagy gazdasági világválság (1929–39) hozta létre a chicagói gengszterkultúrát a második világháború előtt. Ez, Chase könyvkereskedelmi tapasztalatával párosulva, meggyőzte őt arról, hogy nagy az igény a gengsztertörténetekre. Miután elolvasta James M. Cain A postás mindig kétszer csenget (1934) című regényét, és olvasott az amerikai gengszterről, Ma Barkerről és fiairól, térképek és egy szlengszótár segítségével szabadidejében megírta a Nincs orchidea Miss Blandishnek (No Orchids for Miss Blandish) című könyvet, állítása szerint hat hétvégén keresztül, bár iratai szerint ez tovább tartott. A könyv figyelemre méltó hírnévre tett szert, és az évtized egyik legkelendőbb könyve lett. George Orwell 1944-es „Raffles and Miss Blandish” című esszéjének témája volt.[7][8] Chase és Robert Nesbitt rendező egy azonos című színpadi darabhoz adaptálták, amely a londoni West Enden futott, jó kritikákat kapva.[7][9] Az 1948-as filmadaptációt széles körben pikánsnak bélyegezték a film erőszak- és szexualitás-ábrázolása miatt.[10] Robert Aldrich 1971-ben elkészítette a The Grissom Gang című film remake-jét.
A háború alatt Raymond szerkesztette a Royal Air Force Journalt, a RAF hivatalos magazinját, és ebből az időszakból származik Chase "A tükör a 22-es szobában" (The Mirror in Room 22) című novellája, amelyben a krimi műfaján kívül is kipróbálta magát. Egy régi házban játszódik, amelyben egy század tisztjei laknak. A ház tulajdonosa öngyilkosságot követett el a hálószobájában, a szoba utolsó két lakóját pedig borotvával a kezében, elvágott torokkal találták meg. A ezredparancsnok elmeséli, hogy amikor a tükör előtt borotválkozni kezdett, egy másik arcot talált benne. A kísértet végighúzta a borotvát a torkán. Az ezredes azt mondja: „Biztonsági borotvát használok, különben súlyos baleset érhetett volna – különösen, ha egy régimódi torokvágót használtam volna.” A történet a szerző valódi nevén, Rene Raymondként jelent meg a RAF írásait tartalmazó Slipstream antológiában 1946-ban. Későbbi gyűjteményekben a történetet a szerző ismertebb álneve, James Hadley Chase alatt kezdték publikálni.[11]
A második világháború alatt összebarátkozott Merrill Panitt-tal (akkoriban Eisenhower tábornok stábjának tisztje, majd a TV Guide szerkesztője), aki ellátta őt az amerikai szleng szótárával, részletes térképekkel és az amerikai alvilág kézikönyveivel. Ez adta Chase-nek a hátteret korai, amerikai környezetben játszódó könyveihez, amelyek közül több valós, ott történt eseményeken alapult. Chase soha nem élt az Egyesült Államokban, bár kétszer rövid látogatást tett oda, az egyiket Miamiba, a másikat pedig útközben Mexikóba.
Az évek során Chase kialakított egy jellegzetes írásmódot, amely gyors tempójú volt, kevés magyarázattal vagy részlettel a környezetről vagy az időjárásról, megbízhatatlan karakterekkel.[12] Regényeiben és novelláiban a szereplők koherensebbek és következetesebbek voltak, akik törhetetlen logikával cselekedtek és reagáltak.[13] Ütős mondatok, rövid párbeszédek autentikus szlengben, sok akcióval jellemezték írásait.[14]
Pályafutása során számos bírósági ügy áldozata lett. 1942-ben a Miss Callaghan Comes to Grief (1941) című regényét, amely a fehér rabszolga-kereskedelemről szól, a brit hatóságok betiltották, miután a szerzőt és a kiadót, Jarroldot bűnösnek találták egy obszcén könyv kiadásának előidézésében. Mindkettőjüket 100 font pénzbírsággal sújtották. A bírósági perben Chase-t olyan irodalmi személyiségek támogatták, mint H. E. Bates és John Betjeman. Később az angol-amerikai krimiíró, Raymond Chandler sikeresen azt állította, hogy Chase eltávolította művének egy részét a Blonde's Requiem (1945-ben jelent meg) című művéből, ami arra kényszerítette Chase-t, hogy bocsánatot kérjen a The Bookseller című magazinban.
A második világháború végére tizenegy Chase-cím jelent meg, és úgy döntött, hogy más írási megközelítést alkalmaz. Eddigi összes könyvét összehasonlították egymással, és el akart távolodni az amerikai gengsztervilágtól a londoni alvilág felé, amely a német ellenségeskedés vége után keletkezett. A More Deadly Than the Male című könyvet új álnéven, Ambrose Grant néven írta, és 1947-ben az Eyre and Spottiswoode, Graham Greene akkori kiadója adta ki. Grant új könyvének hírére Greene nagy elismeréssel szólt róla, akárcsak a kritikusok, akiknek akkoriban fogalmuk sem volt arról, hogy Chase a szerző. A pletykákkal ellentétben a két szerző akkoriban nem ismerte egymást, bár Chase iratai és levelei alapján életük végéig barátok lettek. Az 1960-as évek elején mindkét férfi belekeveredett egy Tom Roe-t érintő befektetési botrányba, ami Greene 1966-ban kezdődő adószáműzetéséhez vezetett.
Az Óvatos Vétkes (The Wary Transgressor, 1952) című könyv egyik fejezetében Chase egy fanatikus brit tábornokot alkotott, akit Hans Hellmut Kirst emelt ki Tábornokok éjszakája (Die Nacht der Generale, 1962.) című regényében (amelyből később Peter O’Toole főszereplésével film is készült). Chase (akinek semmi köze nem volt a film elkészítéséhez) perrel fenyegetőzött, Kirst pedig később elismerte Chase eredeti ötletét a könyvében, akárcsak a Columbia Pictures, amely megemlítette, hogy a film cselekménye Chase eredeti ötletéből fakadt.
Joseph Losey 1962-es, Chase Eve (1945) című thrillerének első vágott változatát, az Eva-t túl hosszúnak ítélték a maga 155 perces hosszával, és a producerek, a Hakim fivérek, ragaszkodtak ahhoz, hogy ne csak vonják vissza a Velencei Filmfesztiválról, hanem alaposan meg is vágják. Amikor a film végül 116 perccel a bemutatón volt Párizsban, Losey karrierjének legtraumatikusabb katasztrófájaként írták le.[15] Az eredeti könyv egy prostituált pszichológiai tanulmánya volt (Chase felesége áldásával kiválasztott egy „éjszaka hölgyét”, és 5 fontot és egy jó ebédet ajánlott fel neki, ha hagyja, hogy vájkálja az agyát). Az Amerikában játszódó filmváltozatot Velencébe helyezték át, és Stanley Baker játszotta a walesi írót, aki megszállottja egy hidegszívű femme fatale-nak, Eve-nek (Jeanne Moreau).
Minden regénye olyan gyors tempójú volt, hogy az olvasó kénytelen volt megállás nélkül lapozni, hogy elérje a könyv végét. Az utolsó oldal gyakran teljesen váratlan fordulatot hozott, ami még a leghűségesebb rajongóit is meglepte. Korai könyveiben volt némi erőszak, amely illett a korszakukhoz, amelyben írták őket, bár ez jelentősen visszafogottabbá vált, mivel a cselekmények inkább a körülményekre összpontosítottak, hogy megteremtsék azt a magas fokú feszültséget, amely írásaira jellemző volt. A szex soha nem volt nyílt, és bár gyakran utaltak rá, ritkán történt meg.
Chase számos történetében a főhős bűncselekmény – biztosítási csalás vagy lopás – elkövetésével próbál meggazdagodni. A terv azonban mindig kudarcot vall, és gyilkossághoz, végül pedig egy zsákutcához vezet, ahol a hős rájön, hogy soha nem volt lehetősége elkerülni a bajt. A nők gyakran szépek, okosak és árulók; habozás nélkül ölnek, ha bűncselekményt kell fedezniük. Cselekményei jellemzően diszfunkcionális családok körül forognak, és a végső lezárás a címet visszhangozza.
Számos regényében jelentős szerepet játszanak az áruló nők. A főhős beleszeret az egyikbe, és kész megölni valakit a kérésére. Csak miután megölte, döbben rá, hogy a nő a saját céljai érdekében manipulálta őt.
Chase legjobb piaca Franciaország volt (több mint 30 könyvéből készült film), ahol mind a kilencven címét az Éditions Gallimard adta ki a Série noire sorozatában. Más európai piacokon, valamint Afrikában és Ázsiában is nagyon népszerű volt. A peresztrojka után az oroszországi Центрполиграф szerződtette Chase összes címének kiadására. Könyvei azonban nem tudtak megállapodni az amerikai piacon.
Mark Girland
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ahogy Sherlock Holmes volt Arthur Conan Doyle által megalkotott kitalált detektív, és Ian Fleming James Bondja, úgy Mark Girlandet Chase alkotta meg. Mark Girland nem a szokásos titkosügynök. Inkább James Bond kifinomultabb változatára hasonlít. Tévelygő és jóindulatú, de könyörtelen is, ha kell. Kemény is, bár mindig elég szimpatikusnak és elbűvölőnek tűnik. Kicsit olyan is, mint egy playboy. A nők gyakran beleszeretnek, bár elég őszinte ahhoz, hogy bevallja nekik, hogy soha nem tudna egyetlen nővel örökké együtt élni. Szégyenkezés nélkül élvezi az élet szép dolgait. Minden "gonoszsága" ellenére minden kalandjából győztesen kerül ki.
Művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]James Hadley Chase
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Kiadás éve | Cím | Központi karakter(ek) | Film adaptációk |
|---|---|---|---|
| 1939 | No Orchids for Miss Blandish also The Villain and the Virgin | Dave Fenner Slim Grisson Miss Blandish | No Orchids for Miss Blandish (1948) The Grissom Gang (1971) |
| 1940 | The Dead Stay Dumb | Dillon Roxy Myra | |
| 1941 | Twelve Chinks and a Woman also Twelve Chinamen and a Woman also The Doll's Bad News | Dave Fenner Glorie Leadler | |
| 1941 | Miss Callaghan Comes to Grief | Jay Ellinger Raven | Méfiez-vous fillettes (1957) |
| 1942 | Get a Load of This (novellagyűjtemény) | ||
| 1944 | Miss Shumway Waves a Wand | Ross Millan Myra Shumway | Une blonde comme ça (1962) Rough Magic (1995) |
| 1945 | Eve | Clive Thurston Eve Carol |
Eva (1962) Eva (2018) |
| 1946 | I'll Get You for This | Chester Cain, Miss Wonderly, Killeano, Fleggerty | I'll Get You for This (1951) |
| 1947 | The Last Page (play) | The Last Page (1952) | |
| 1948 | The Flesh of the Orchid | Carol Blandish The Sullivan Brothers | La Chair de l'orchidée (1975) |
| 1949 | You Never Know with Women | Floyd Jackson | |
| 1949 | You're Lonely When You're Dead | Vic Malloy Paula Bensinger Jack Kerman | |
| 1950 | Figure It Out for Yourself also The Marijuana Mob | Vic Malloy Paula Bensinger Jack Kerman | |
| 1950 | Lay Her Among the Lilies ASIN B001GD0R8K | Vic Malloy Paula Bensinger Jack Kerman | Die Katze im Sack (1965) |
| 1951 | Strictly for Cash | Johnny Farrar
Della |
|
| 1952 | The Fast Buck also The Soft Touch | Verne Baird Rico Ed Dallas | |
| 1952 | Double Shuffle | Steve Harmas, Hellen Harmas, Maddux | |
| 1953 | I'll Bury My Dead | Nick English
Morilli |
|
| 1953 | This Way for a Shroud | Paul Conard Vito Ferrari | |
| 1954 | Tiger By the Tail | Ken Holland Lieutenant Harry Adams | The Man in the Raincoat (1957) Kashmakash (1973) Akalmand (1984) 88 Antop Hill (1984)[16] |
| 1954 | Safer Dead also Dead Ringer | Chet Sladen | |
| 1955 | You've Got It Coming | Harry Griffin | Он своё получит (On svoyo poluchit) (Russian, 1992) |
| 1956 | There's Always a Price Tag | Glyn Nash, Steve Harmas | Retour de manivelle (1957) Maharathi (2008) |
| 1957 | The Guilty Are Afraid | Lew Brandon | |
| 1958 | Not Safe to Be Free also The Case of the Strangled Starlet | Jay Delaney | Le Démoniaque (1968) |
| 1959 | Shock Treatment | Steve Harmas, Terry Regan | Ek Nari Do Roop (1973), Joshila (1973) |
| 1959 | The World in My Pocket | Morgan | World in My Pocket (1961) Мираж (Mirazh) (1983) |
| 1960 | What's Better Than Money | Jefferson Halliday | |
| 1960 | Come Easy – Go Easy | Chet Carson | Chair de poule (1963) |
| 1961 | A Lotus for Miss Quon | Steve Jaffe | Lotus Flowers for Miss Quon (1967) |
| 1961 | Just Another Sucker | Harry Barber, John Renick | Dans la gueule du loup (1961) |
| 1962 | I Would Rather Stay Poor | Dave Calvin | Pittsville - Ein Safe voll Blut (1974) |
| 1962 | A Coffin from Hong Kong | Nelson Ryan | Coffin from Hong Kong (1964) |
| 1963 | One Bright Summer Morning | Crime on a Summer Morning (1965) 36 Ghante (1974) | |
| 1963 | Tell It to the Birds | Steve Harmas, John Anson, Maddox | |
| 1964 | The Soft Centre | Frank Terrell Valiere Burnette | |
| 1965 | This Is for Real | Mark Girland | |
| 1965 | The Way the Cookie Crumbles | Frank Terrell, Ticky Edris, Phil Algir | Trop petit mon ami (fr) (1970) |
| 1966 | You Have Yourself a Deal | Mark Girland | The Blonde from Peking (1968) |
| 1966 | Cade | Val Cade | |
| 1967 | Have This One on Me | Mark Girland | |
| 1967 | Well Now – My Pretty | Frank Terrell | Казино (Casino) (Russian, 1992)[17] |
| 1968 | An Ear to the Ground | Steve Harmas, Al Barney | |
| 1968 | Believed Violent | Frank Terrell, Jay Delaney | Présumé dangereux (1990) |
| 1969 | The Whiff of Money | Mark Girland | |
| 1969 | The Vulture Is a Patient Bird | Max Kahlenberg | Shalimar (1978) |
| 1970 | Like a Hole in the Head | Jay Benson | Снайпер (Snayper) (Russian, 1991) |
| 1970 | There's a Hippie on the Highway | Frank Terrell, Harry Mitchell | Бухта смерти (Bukhta smerti) (Russian, 1991) |
| 1971 | Want to Stay Alive? | Poke Toholo | Le Denier du colt (1990) |
| 1971 | An Ace Up My Sleeve | Helga Rolfe | Crime and Passion (1976) |
| 1972 | Just a Matter of Time | Chris Patterson Sheila Oldhill Miss Morely-Johnson | Pas folle la guêpe (fr) (1972) |
| 1972 | You're Dead Without Money | Al Barney | |
| 1973 | Have a Change of Scene | Larry Carr | |
| 1973 | Knock, Knock! Who's There? | Johnny Bianda | |
| 1974 | So What Happens To Me? | Jack Crane | |
| 1974 | Goldfish Have No Hiding Place | Steve Manson | |
| 1975 | Believe This – You'll Believe Anything | Clay Burden | |
| 1975 | The Joker in the Pack | Helga Rolfe | |
| 1976 | Do Me a Favour, Drop Dead | Keith Devery | |
| 1977 | My Laugh Comes Last | Larry Lucas | The Set-Up (1995) |
| 1977 | I Hold the Four Aces | Helga Rolfe | |
| 1978 | Consider Yourself Dead | Mike Frost | |
| 1979 | You Must Be Kidding | Ken Brandon Tom Lepski Paradise City Police Force | |
| 1979 | A Can of Worms | Bart Anderson | |
| 1980 | You Can Say That Again | Jerry Stevens | |
| 1980 | Try This One for Size | Paradise City Police Force | Try This One for Size (1989) |
| 1980 | Hand Me a Fig Leaf | Dirk Wallace | |
| 1982 | Have a Nice Night | Passez une bonne nuit (1990) | |
| 1982 | We'll Share a Double Funeral | Perry Weston Chet Logan | |
| 1983 | Not My Thing | Ernie Kling | |
| 1984 | Hit Them Where It Hurts | Dirk Wallace | |
Raymond Marshall
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Kiadás éve | Cím | Központi karakter(ek) | Film adaptációk |
|---|---|---|---|
| 1940 | Lady, Here's Your Wreath | Nick Mason | Mem Saab (1971)[16] |
| 1944 | Just The Way It Is | Harry Duke | |
| 1945 | Blonde's Requiem | Mack Spewack | |
| 1947 | Make The Corpse Walk | Rollo
Susan Putch || | |
| 1947 | No Business of Mine | Steve Harmas | |
| 1948 | Trusted Like the Fox also Ruthless | Edwin Cushman Grace Clark Richard Crane | |
| 1949 | The Paw in the Bottle | Julie Holland Harry Gleb | |
| 1950 | Mallory | Martin Corridon | |
| 1951 | But a Short Time to Live also The Pick-up | Harry Ricks Clair Dolan | A Little Virtuous (1968) |
| 1951 | Why Pick on Me? | Martin Corridon | |
| 1951 | In A Vain Shadow | Frank Mitchell | |
| 1952 | The Wary Transgressor | David Chisholm | |
| 1953 | The Things Men Do | Harry Collins | Ça n'arrive qu'aux vivants (1959) |
| 1954 | The Sucker Punch |
| A Kiss for a Killer (1957); Aar Ya Paar (Hindi 1997) |
| 1954 | Mission To Venice | Don Micklem | Mission to Venice (1964) |
| 1955 | Mission To Siena | Don Micklem | Waiting Room to the Beyond (1964) |
| 1956 | You Find Him, I'll Fix Him | Ed Dawson | Les Canailles (1960) |
| 1958 | Hit And Run | Chester Scott | Délit de fuite (1959) Rigged (1985) |
Egyéb
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- He Wont Need It Now (mint James L. Docherty, 1941)
- The Mirror in Room 22 — Slipstream: A Royal Air Force Anthology (mint R. Raymond, 1946)[11]
- More Deadly Than the Male (mint Ambrose Grant, 1947)
- There's a Hippie on the Highway, Bollywood movie Victoria 203, 1972
Magyarul megjelent
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Blandish & Fenner 1.
- Miss Blandish nem kap orchideát (No Orchids for Miss Blandish) – Magvető, Budapest, 1981 (Albatrosz könyvek) · ISBN 9631405915 · Fordította: Rácz Lívia
- A gyémánt nyakék (No Orchids for Miss Blandish) – Fabula, Budapest, 1983 · ISBN 9637885978 · Fordította: Rácz Lívia
- Blandish & Fenner 2.
- Gyilkos hajsza (The Flesh of the Orchid) – Rakéta Regényújság, Budapest, 1989/22-26.
- Blandish & Fenner 3.
- Gyilkos embercsempészek (The Doll's Bad News) – Atoll, Debrecen, 1999 (Izgalom mesterei) · ISBN 963038437X · Fordította: Kiss Tamás
- Biztosabb, ha meghal (Safer Dead) – Magvető, Budapest, 1983 (Albatrosz könyvek) · ISBN 9632718763 · Fordította: Kaposi Tamás
- Goldfish Have No Hiding Place
- Az aranyhal nem bújhat el – Magvető, Budapest, 1986 (Albatrosz könyvek) · ISBN 9631405915 · Fordította: Békés András
- Aranyhal – JLX, Budapest, 1996 · ISBN 9637822976 · Fordította: Sarlós Zsuzsa
- A bűnös mindig fél (The Guilty Are Afraid) – Magvető, Budapest, 1989 (Albatrosz könyvek) · ISBN 9631414434 · Fordította: Ladányi Katalin
- Akar életben maradni? (Want to Stay Alive?) – Jószöveg Műhely, Budapest, 2006 (Olcsó könyvtár) · ISBN 9637052461 · Fordította: Szentgyörgyi József
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Obituary Variety 13 February 1985
- ↑ Frank Northen Magill (1988). Critical survey of mystery and detective fiction. Salem Press. 319. o. ISBN 0-89356-486-9.
- ↑ Publishers' Association, Booksellers Association of Great Britain and Ireland (1982). The Bookseller. J. Whitaker. 46. o.
- ↑ David Langdon OBE (1914. február 24. – 2011. november 18.) angol karikaturista volt.
- ↑ "Biography".
- ↑ A Meccano egy brit építőkészlet márka, amelyet Frank Hornby alkotott meg 1901-ben Liverpoolban.
- 1 2 Hunter, Jefferson (2010). English Filming, English Writing. Indiana University Press. 105. o. ISBN 9780253004147.
- ↑ Raffles and Miss Blandish, review of No Orchids for Miss Blandish by George Orwell
- ↑ Kabatchnik, Amnon (2012). Blood on the Stage, 1975-2000: Milestone Plays of Crime, Mystery, and Detection. Scarecrow Press. 65. o. ISBN 9780810883550.
- ↑ Phillips, Gene D. (2014). Gangsters and G-Men on Screen: Crime Cinema Then and Now. Rowman & Littlefield Publishers. 25. o. ISBN 9781442230767.
- 1 2 Haining, Peter (1998). The Mammoth Book of Twentieth-Century Ghost Stories (1 ed.). New York: Carroll & Graf Publishers. 334. o. ISBN 0786705833.
- ↑ "Dhiraj Sharma,The Sunday Tribune - Books". www.tribuneindia.com. Hozzáférés: 2022. február 14.
- ↑ "Invisible Ink: No 126 - James Hadley Chase". The Independent (angol nyelven). 2012. június 2. Hozzáférés: 2022. február 14.
- ↑ Ulrike Tabbert; Juhani Rudanko (2021). "Aspects of Characterisation in James Hadley Chase's Crime Fiction: Multiple Perspectives". English Studies. 102 (3): 362–383. doi:10.1080/0013838X.2021.1911106. S2CID 235219055.
- ↑ David Caute, Joseph Losey: A Revenge on Life (1994).
- 1 2 @IWTKQuiz. "Lady Here's Your Wreath (1940) - Mem Saab (1971) Tiger By The Tail ('54) - Kashmakash ('73), Akalmand ('84), 88 Antop Hill (2004) The Sucker Punch ('54) - Aar Ya Paar ('94) There Is Always A Price Tag ('56) - Maharathi ('98) Shock Treatment ('59) - Joshila ('73)" (Tweet) – via Twitter.
- ↑ "Kazino (1992) - IMDb". IMDb.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a James Hadley Chase című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
