Pierre Mac Orlan
| Pierre Mac Orlan | |
| Született | Pierre Dumarchey 1882. február 26. Péronne, Pikárdia, Franciaország |
| Elhunyt | 1970. június 27. (88 évesen) Saint-Cyr-sur-Morin, Seine-et-Marne, Franciaország |
| Álneve | Dr Fowler, Docteur Fowler, Chevalier de X, Pierre du Bourdel, Sadie Blackeyes, Sadinet, Ludovic Riézer, Claude de Saint-Hieble, Pierre Dumarchais, Claude de Saint-Hèble, Pierre de Jusange, Jean Macorlan, Pierre Mac Orlan, Pierre McOrlan, Pierre Mc Orlan, P. M. O., La Vrille |
| Állampolgársága | francia[1][2] |
| Nemzetisége | francia |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | a francia Becsületrend parancsnoka |
| Sírhelye | Cemetery of Saint-Cyr-sur-Morin[3][4] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Mac Orlan témájú médiaállományokat. | |
Pierre Mac Orlan, néha MacOrlan-ként írva (született Pierre Dumarchey; Péronne, 1882. február 26. – Saint-Cyr-sur-Morin, 1970. június 27.), francia regényíró és dalszerző.
Quai des Brumes című regénye volt Marcel Carné 1938-as, azonos című filmjének forrása, melyben Jean Gabin játszotta a főszerepet. Emellett termékeny sanzoníró is volt, melyek közül sokat olyan francia énekesek vettek fel és tettek népszerűvé, mint Juliette Gréco, Monique Morelli, Catherine Sauvage, Francesca Solleville és Germaine Montero.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az észak-franciaországi Péronne-ban, Somme megyében született Mac Orlan fiatalemberként Rouenben és Párizsban élt, különféle munkákat vállalt, és harmonikázni tanult. Húszas éveiben sokat utazott Európában, mielőtt visszatért Párizsba, és a bohém művészeti körökben ismert alakká vált. Különösen dalszerzői fellépései voltak rendszeresek a Lapin Agile kabaréban.[5] Ebben az időszakban olyan írók és festők széles körének tagja volt, mint Max Jacob, Guillaume Apollinaire, Maurice Utrillo és Francis Carco.
Harcolt a Németország elleni háborúban 1916-ban bekövetkezett sebesüléséig, ezt követően haditudósítóként dolgozott. Később íróként kereste a kenyerét a Párizs melletti Saint-Cyr-sur-Morinban. Az 1920-as évek végén a film és a fényképezés befolyásos kritikusává vált, fontos esszéket írt Eugène Atget, Germaine Krull és mások munkásságáról.
Munkái
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Quai des Brumes mellett számos regénye között szerepel az A Bord de l'Etoile Matutine, amelyet Malcolm Cowley fordított angolra On Board the Morning Star címmel, és a La Bandera (1931). Mac Orlan népszerű sanzonjai közé tartozik a "Fille de Londres", a "Le Pont du Nord" és a "Nelly". A francia énekesnő, Germaine Montero Mac Orlan dalai interpretációinak kiterjedt gyűjteményét adta ki a Meilleur de Germaine Montero CD-n. Legutóbb az Egyesült Államokban a Wakefield Press adta ki A Handbook for the Perfect Adventurer (Napoleon Jeffries fordításában, 2013) és a Mademoiselle Bambù (Chris Clarke fordításában, 2017) című könyveinek angol fordítását.
Valódi nevén, Pierre Dumarchey-n, valamint számos álnéven, többek között Docteur Fowler, Pierre du Bourdel, Pierre de Jusange, Sadie Blackeyes,[6] Chevalier de X és Sadinet,[7] évekig írt a Paris Sex-Appeal magazinnak,[8] valamint pornográf regényeket írt, amelyek gyakran ábrázoltak korbácsolást és szadomazochizmust.[9] Ezek a címek többek között: La Comtesse au fouet (1908), egy kegyetlen dominatrix története, Les Grandes Flagellées de l'histoire (1909), Lise Fessée (1910), Masochism in America (1910), Miss (1912), és Petite dactylo et autres textes de flagellation (1913).[6][7][10] Pascal Piának elmondta, hogy a Dumarchey nevet arra használta, hogy felbosszantsa egyik nagybátyját, aki megnehezítette az életét.[11]
Hatások és öröksége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A francia író és politikai teoretikus, Guy Debord, a Szituacionista Internacionálé alapítója,[12] állandó olvasója volt Mac Orlan városi kalandokról és „alacsony életről” ("low life") szóló regényeinek. of the Situationist International was a constant reader of Mac Orlan's novels of urban adventure and "low life".[13][14] Az 1930-as évek New Yorkjának ismert fotósára, Berenice Abbottra nagy hatással voltak Mac Orlan „fantasztikus” és „társadalmi fantáziáról” szóló írásai.[15] Freeman Dyson fizikus 2008-as AMS Albert Einstein előadásában Mac Orlan "La Ville Morte" („A halott város”) című dalát az „üres város archetípusának” példájaként értelmezi, amely egy jungi archetípus, ahogyan azt Jurij I. Manyin matematikus leírta.[16]
Filmek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- La Bandera, rendezte Julien Duvivier (1935, a La Bandera című regény alapján)[17]
- Le quai des brumes, rendezte Marcel Carné (1938, a Le Quai des brumes című regény alapján)[18]
- La tradition de minuit, rendezte Roger Richebé (1939, a La Tradition de minuit című regény alapján)[19]
- Marguerite de la nuit, rendezte Claude Autant-Lara (1955, a Marguerite de la nuit című regény alapján)[20]
Forgatókönyek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- L'Inhumaine, rendezte Marcel L’Herbier (1924)[21]
- Le Choc en retour, rendezte Georges Monca és Maurice Kéroul (1937)[22]
- Voyage sans espoir, rendezte Christian-Jaque (1943)[23]
- François Villon, rendezte André Zwoboda (1945)[24]
Magyarul megjelent
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Dinah Miami – Pesti Napló, Budapest, 1930 · Fordította: Bálint György
- Ködös utakon (Le quai des brumes) – Európa, Budapest, 1958 · Fordította: Justus Pál · Illusztrálta: Csohány Kálmán
- A matrózok dala (Le chant de l'équipage) – Európa, Budapest, 1978 · ISBN 9630714515 · Fordította: Kolozsvári Papp László
- A gépírókisasszony és egyéb mesék (Petite dactylo) – NewMark / PolgART, Budapest, 2003 · ISBN 9639306606 · Fordította: Kolozsvári Papp László
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "LIBRIS". Svéd Nemzeti Könyvtár. 2012. szeptember 17. Hozzáférés: 2018. augusztus 24.
- ↑ "Benezit Dictionary of Artists". Benezit művészeti lexikon (Oxford) (angol nyelven). Oxford University Press. 2006.
- ↑ "actu.fr/societe/ces-celebrites-enterrees-en-seine-et-marne_46112692.html".
- ↑ 7129
- ↑ Francis Carco, The Last Bohemia, translated by Madeline Boyd, New York: Henry Holt & Company, 1928.
- 1 2 Pia, Pascal (1978). Les Livres de l'Enfer: bibliographie critique des ouvrages érotiques dans leurs différentes éditions du XVIe sièlce à nos jours. C. Coulet et A. Faure. 546. o. ISBN 978-2-902687-01-5.
- 1 2 Baritaud, Bernard (1992). Pierre Mac Orlan. Sa vie, son temps. Histoire des idées et critique littéraire. Vol. 313. Librairie Droz. 341. o. ISBN 978-2-600-03693-1.
- ↑ Rifkin, Adrian (1995). Street noises : Parisian pleasure, 1900-40. Manchester: Manchester University Press. 106. o. ISBN 0-7190-4589-4. OCLC 48866037.
- ↑ Kearney, Patrick J. (1982). A History of Erotic Literature. Parragon. 161. o. ISBN 978-1-85813-198-6.
- ↑ Harris, P. R. (1991). The Library of the British Museum: retrospective essays on the Department of Printed Books. British Library. 222. o. ISBN 978-0-7123-0242-5.
- ↑ Pascal Pia, Les Livres de l'enfer, du XVIe siècle à nos jours (1978), quoted in Bernard Baritaud (1992), p. 27.
- ↑ A Szituacionista Internacionálé egy nemzetközi szervezet volt 1957-1972 között, amely avantgárd művészekből, értelmiségiekből és politikai teoretikusokból állt.
- ↑ Andy Merrifield (2005), Guy Debord - (Critical Lives), London: Reaktion Books, 2005, pp. 145–6.
- ↑ Andy Merrifield (2004), "The sentimental city: the lost urbanism of Pierre Mac Orlan and Guy Debord", International Journal of Urban and Regional Research, Volume 28, Issue 4, pp. 930–940, December 2004.
- ↑ See Peter Barr's PhD dissertation "Becoming Documentary: Berenice Abbott's Photographs, 1929–1939" (Boston University, 1997).
- ↑ Freeman J. Dyson (2009. február). "Birds and Frogs" (PDF). Notices of the American Mathematical Society. 56 (2): 222.
- ↑ Marokkói nász (film)
- ↑ Ködös utak (film)
- ↑ La tradition de minuit (film)
- ↑ Az éjszaka Margitja (film)
- ↑ L'inhumaine (film)
- ↑ Le Choc en retour (film)
- ↑ Voyage sans espoir (film)
- ↑ François Villon (film)
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pierre Mac Orlan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Alexis Lykiard, "Mac Orlan" életrajz (angolul)