Ugrás a tartalomhoz

Pierre Mac Orlan

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Mac Orlan
SzületettPierre Dumarchey
1882. február 26.
Péronne, Pikárdia, Franciaország
Elhunyt1970. június 27. (88 évesen)
Saint-Cyr-sur-Morin, Seine-et-Marne, Franciaország
ÁlneveDr Fowler, Docteur Fowler, Chevalier de X, Pierre du Bourdel, Sadie Blackeyes, Sadinet, Ludovic Riézer, Claude de Saint-Hieble, Pierre Dumarchais, Claude de Saint-Hèble, Pierre de Jusange, Jean Macorlan, Pierre Mac Orlan, Pierre McOrlan, Pierre Mc Orlan, P. M. O., La Vrille
Állampolgárságafrancia[1][2]
Nemzetiségefrancia Franciaország
Foglalkozása
Kitüntetéseia francia Becsületrend parancsnoka
SírhelyeCemetery of Saint-Cyr-sur-Morin[3][4]

A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Mac Orlan témájú médiaállományokat.

Pierre Mac Orlan, néha MacOrlan-ként írva (született Pierre Dumarchey; Péronne, 1882. február 26. – Saint-Cyr-sur-Morin, 1970. június 27.), francia regényíró és dalszerző.

Quai des Brumes című regénye volt Marcel Carné 1938-as, azonos című filmjének forrása, melyben Jean Gabin játszotta a főszerepet. Emellett termékeny sanzoníró is volt, melyek közül sokat olyan francia énekesek vettek fel és tettek népszerűvé, mint Juliette Gréco, Monique Morelli(wd), Catherine Sauvage, Francesca Solleville(wd) és Germaine Montero(wd).

Az észak-franciaországi Péronne-ban, Somme megyében született Mac Orlan fiatalemberként Rouenben és Párizsban élt, különféle munkákat vállalt, és harmonikázni tanult. Húszas éveiben sokat utazott Európában, mielőtt visszatért Párizsba, és a bohém művészeti körökben ismert alakká vált. Különösen dalszerzői fellépései voltak rendszeresek a Lapin Agile kabaréban.[5] Ebben az időszakban olyan írók és festők széles körének tagja volt, mint Max Jacob, Guillaume Apollinaire, Maurice Utrillo és Francis Carco(wd).

Harcolt a Németország elleni háborúban 1916-ban bekövetkezett sebesüléséig, ezt követően haditudósítóként dolgozott. Később íróként kereste a kenyerét a Párizs melletti Saint-Cyr-sur-Morinban. Az 1920-as évek végén a film és a fényképezés befolyásos kritikusává vált, fontos esszéket írt Eugène Atget, Germaine Krull(wd) és mások munkásságáról.

A Quai des Brumes mellett számos regénye között szerepel az A Bord de l'Etoile Matutine, amelyet Malcolm Cowley(wd) fordított angolra On Board the Morning Star címmel, és a La Bandera (1931). Mac Orlan népszerű sanzonjai közé tartozik a "Fille de Londres", a "Le Pont du Nord" és a "Nelly". A francia énekesnő, Germaine Montero(wd) Mac Orlan dalai interpretációinak kiterjedt gyűjteményét adta ki a Meilleur de Germaine Montero CD-n. Legutóbb az Egyesült Államokban a Wakefield Press adta ki A Handbook for the Perfect Adventurer (Napoleon Jeffries fordításában, 2013) és a Mademoiselle Bambù (Chris Clarke fordításában, 2017) című könyveinek angol fordítását.

Valódi nevén, Pierre Dumarchey-n, valamint számos álnéven, többek között Docteur Fowler, Pierre du Bourdel, Pierre de Jusange, Sadie Blackeyes,[6] Chevalier de X és Sadinet,[7] évekig írt a Paris Sex-Appeal magazinnak,[8] valamint pornográf regényeket írt, amelyek gyakran ábrázoltak korbácsolást és szadomazochizmust.[9] Ezek a címek többek között: La Comtesse au fouet (1908), egy kegyetlen dominatrix története, Les Grandes Flagellées de l'histoire (1909), Lise Fessée (1910), Masochism in America (1910), Miss (1912), és Petite dactylo et autres textes de flagellation (1913).[6][7][10] Pascal Piának(wd) elmondta, hogy a Dumarchey nevet arra használta, hogy felbosszantsa egyik nagybátyját, aki megnehezítette az életét.[11]

Hatások és öröksége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia író és politikai teoretikus, Guy Debord(wd), a Szituacionista Internacionálé(wd) alapítója,[12] állandó olvasója volt Mac Orlan városi kalandokról és „alacsony életről” ("low life") szóló regényeinek. of the Situationist International was a constant reader of Mac Orlan's novels of urban adventure and "low life".[13][14] Az 1930-as évek New Yorkjának ismert fotósára, Berenice Abbottra(wd) nagy hatással voltak Mac Orlan „fantasztikus” és „társadalmi fantáziáról” szóló írásai.[15] Freeman Dyson fizikus 2008-as AMS(wd) Albert Einstein előadásában Mac Orlan "La Ville Morte" („A halott város”) című dalát az „üres város archetípusának” példájaként értelmezi, amely egy jungi archetípus, ahogyan azt Jurij I. Manyin matematikus leírta.[16]

  1. ↑ "LIBRIS". Svéd Nemzeti Könyvtár. 2012. szeptember 17. Hozzáférés: 2018. augusztus 24.
  2. ↑ "Benezit Dictionary of Artists". Benezit művészeti lexikon (Oxford) (angol nyelven). Oxford University Press. 2006.
  3. ↑ "actu.fr/societe/ces-celebrites-enterrees-en-seine-et-marne_46112692.html".
  4. ↑ 7129
  5. ↑ Francis Carco, The Last Bohemia, translated by Madeline Boyd, New York: Henry Holt & Company, 1928.
  6. 1 2 Pia, Pascal (1978). Les Livres de l'Enfer: bibliographie critique des ouvrages érotiques dans leurs différentes éditions du XVIe sièlce à nos jours. C. Coulet et A. Faure. 546. o. ISBN 978-2-902687-01-5.
  7. 1 2 Baritaud, Bernard (1992). Pierre Mac Orlan. Sa vie, son temps. Histoire des idées et critique littéraire. Vol. 313. Librairie Droz. 341. o. ISBN 978-2-600-03693-1.
  8. ↑ Rifkin, Adrian (1995). Street noises : Parisian pleasure, 1900-40. Manchester: Manchester University Press. 106. o. ISBN 0-7190-4589-4. OCLC 48866037.
  9. ↑ Kearney, Patrick J. (1982). A History of Erotic Literature. Parragon. 161. o. ISBN 978-1-85813-198-6.
  10. ↑ Harris, P. R. (1991). The Library of the British Museum: retrospective essays on the Department of Printed Books. British Library. 222. o. ISBN 978-0-7123-0242-5.
  11. ↑ Pascal Pia, Les Livres de l'enfer, du XVIe siècle à nos jours (1978), quoted in Bernard Baritaud (1992), p. 27.
  12. ↑ A Szituacionista Internacionálé egy nemzetközi szervezet volt 1957-1972 között, amely avantgárd művészekből, értelmiségiekből és politikai teoretikusokból állt.
  13. ↑ Andy Merrifield (2005), Guy Debord - (Critical Lives), London: Reaktion Books, 2005, pp. 145–6.
  14. ↑ Andy Merrifield (2004), "The sentimental city: the lost urbanism of Pierre Mac Orlan and Guy Debord", International Journal of Urban and Regional Research, Volume 28, Issue 4, pp. 930–940, December 2004.
  15. ↑ See Peter Barr's PhD dissertation "Becoming Documentary: Berenice Abbott's Photographs, 1929–1939" (Boston University, 1997).
  16. ↑ Freeman J. Dyson (2009. február). "Birds and Frogs" (PDF). Notices of the American Mathematical Society. 56 (2): 222.
  17. ↑ Marokkói nász (film)
  18. ↑ Ködös utak (film)
  19. ↑ La tradition de minuit (film)
  20. ↑ Az éjszaka Margitja (film)
  21. ↑ L'inhumaine (film)
  22. ↑ Le Choc en retour (film)
  23. ↑ Voyage sans espoir (film)
  24. ↑ François Villon (film)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pierre Mac Orlan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]