Red Mitchell
| Red Mitchell | |
 | |
| Down Town Jazz Klub | |
| Született | Keith Moore Mitchell 1927. szeptember 20.[1][2][3][4] New York[5][4] |
| Elhunyt | 1992. november 8. (65 évesen)[1][2][3][4] Salem[6][4] |
| Beceneve | Red |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Cornell Egyetem |
| Kitüntetései | Gyllene Skivan (1994) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Red Mitchell témájú médiaállományokat. | |
Red Mitchell (New York, 1927. szeptember 20.[1][2][3][4] – Salem, 1992. november 8.[1][2][3][4]) amerikai nagybőgős, zeneszerző, dalszerző, költő.
Pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Keith Mitchellt New Jersey-ben nevelte fel mérnök apja, aki szerette a zenét, míg édesanyja a költészetet. Mitchell első hangszerei a zongora, az altszaxofon és a klarinét voltak. A Cornell University mérnöki ösztöndíjat adott neki. 1947-ben az Egyesült Államok hadseregében basszusgitározott. A következő évben egy dzsessztrióban játszott New Yorkban.
Red Mitchell öccse − Whitey Mitchell − szintén basszusgitáros.
Mitchell dolgozott Mundell Lowe-val, Chubby Jacksonnal, Charlie Ventura-val, Woody Hermannel, Red Norvo-val, Gerry Mulligannal. Az 1950-es évek elején csatlakozott a nyugati parti dzsesszélethez André Previn, Shelly Manne, Hampton Hawes, Billie Holiday, Stan Seltzer, Ornette Coleman és Mahalia Jackson társaságában.
Dolgozott basszusgitárosként a Los Angeles-i televíziós és filmstúdiókban is, időnként fellépett a képernyőn. Mitchell Tal Farlowról és Zoot Simsről szóló dokumentumfilmekben is feltűnt. Az 1960-as évek elején a szaxofonos Harold Landdel egy kvintettet vezetett.
Mitchell 1968-ban Stockholmba költözött. 1986-ban, majd 1991-ben elnyerte Svédország Grammy-díját kompozícióiért és dalszövegeiért, mint zongorista, basszusgitáros és énekes.
Ebben az időszakban Clark Terry-vel, Lee Konitz-cal, Herb Ellis-szel, Jim Hall-lal, Joe Pass-szal, Kenny Barronnal, Hank Jones-szal, Ben Websterrel, Bill Mays-szel, Warne Marsh-szal, Jimmy Rowles-szal, Phil Woods-szal, Roger Kellaway-szel lépett fel és felvételeket készített. 1980-as évek közepén gyakran szerepelt duóban, leginkább Kellaway zongoraművésszel.
A svéd kormány 1992-ben Mitchellnek az Illis quorumot.[7]
Red Mitchell 1992 elején visszatérve az Egyesült Államokba és Oregonban telepedett le, ahol 65 éves korában, 1992-ben agyvérzésben meghalt.
Versgyűjteménye posztumusz jelent meg. Özvegye megírta az életrajzát.
Válogatott diszkográfia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Red Schell & Conte Candoli, Hampton Hawes, Joe Maini, Chuck Thompson (1955)
- Presenting Red Schell & James Clay, Billy Higgins, Lorraine Walsh Geller (1957)
- Get Those Elephants Out'a Here − „The Schells": Whitey Schell and Blue Schell & André Previn (1012, 1958)
- Hear Ye! & Carmell Jones, Harold Land, Leon Petties, Frank Strazzeri, (1961)
- Fancy Dance & Joe Sample, J. C. Moses, (1969)
- Chocolate Cadillac & Horace Parlan, Nisse Sandstrom, Rune Carlsson, Idrees Sulieman, 1976
- Jim Hall and Red Schell, (1978)
- Simple Isn't Easy, szólóalbum, (1983)
- Home Suite, szólóalbum, (1985)
- The &chell-Marsh Big Two: Hot House & Warne Marsh, (1985)
- The Red Barron Duo & Kenny Barron, (1986)
- Fifty Fifty & Roger Kellaway, (1987)
- Doggin' Around, Live at the Loa & Herb Ellis, (1989)
- Schell's Talking & Ben Riley, Kenny Barron, (1989)
- Hear Ye! & Harold Land, Carmell Jones, Frank Strazzeri, Leon Pettis, (1989)
- Evolution & Lars Jansson, Joakim Milder, (1995)
- Live in Stockholm & Roger Kellaway, Joakim Milder, (1995)
- Red Schell-Warne Marsh Big Two, Vol. 2, (1998)
- Live at Port Townsend & George Cables, (1992, 2005)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
- 1 2 3 4 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 3 4 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 3 4 5 6 "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 18.
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 14.
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 31.
- ↑ A kitüntetést 1784-ben III. Gusztáv király vezette be, és először 1785-ben ítélték oda. Az Illis kvórumot ma Svédország kormánya ítéli oda, és jelenleg ez a legmagasabb kitüntetés, amelyet a kormány egy svéd állampolgárnak adományozhat.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Red Mitchell című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.